Amikor tavasszal csodáljuk az első virágos növényeket, néha eszünkbe sem jut, hogy mélyrehatóbban tanulmányozzuk őket! Pedig nagyon érdekes megfigyelni, hogy például mennyi egyszikű növénnyel indít a természet, míg a kétszikűek jobban szeretnek kivárni. A hóvirág, a sáfrány, a nárcisz és a tulipán is a "tavaszhozó" virágaink közé tartoznak, és mind egyszikűek.

Kevésbé közkedvelt és ismert faj a téltemető, de ő is nagyon korán, a hóvirággal egy időben szokott érkezni és ő már kétszikű! Sőt, vannak akik meg sem várják a tél végét közülük! Enyhe teleken a hunyorok, pl. a kisvirágú hunyor is előbújik! Szegényke, azért nem olyan népszerű, mert cuki kis virágai zöldes árnyalatúak, csak gyakorlott szemmel lehet őket felfedezni. A tavaszi hérics viszont pont az ellentéte ennek: nagy méretű (3-6 cm átmérőjű) fénylő, aranysárga virágai március elejétől május közepéig már messziről felhívják magukra a figyelmet. Másik nagy kedvenc az ibolya, ami bokrok aljáról illatozik több méterre, és elkápráztat lila színpompájával. Neked melyik a kedvenced?

Hasonlítsuk össze a két növénycsoportot!

Az EGYSZIKŰ NÖVÉNYEK magjában egy sziklevél található. Bojtos mellékgyökérzetük van (hiányzik a főgyökér, mindegy gyökér egyforma nagyságú), szárukban a szállítónyalábok szórt állásúak, több körben állnak. Párhuzamos erezetű leveleik rendszerint szárölelők, nincs levélnyelük. Virágtakarójukat legtöbbször lepellevelek alkotják. A csoportba tartoznak többek között a hóvirág, a tulipán, az orchideák, a pázsitfüvek, a gabonanövények, hagymafélék, a nád és a gyékény. Az egyszikű növények törzse nem fásul el, nem vastagodik meg másodlagosan. Pálmáknál is, igazából a „törzset” körkörösen elrendezett levelek alkotják (!), így nincsenek évgyűrűik sem. Előfordulhat náluk a gyökértörzs, pl. a nádnál, gyékénynél, vagy a nősziromnál... Ebből fejlődik ki minden évben az új szár. Miközben a gyökértörzzsel képesek szaporodni is.

A KÉTSZIKŰEK osztályába tartozó növények magjában két sziklevél található. Főgyökérzetük van, szárukban az edénynyalábok egy körben állnak. Lehetnek fás szárúak (másodlagosan megvastagodtak, és évgyűrűket hoztak létre) és lágyszárúak. Leveleik erezete szerteágazó, és levélnyéllel kapcsolódnak a szárhoz. Virágtakarójuk legtöbbször csészéből és pártából áll (* a csészelevelek együtt a csészét, a sziromlevelek pedig a pártát alkotják). Közismert képviselőjük például a vadrózsa, az ibolya, a mezei zsálya, alma, körte, szamóca, burgonya, paprika, tök, pitypang, bab, borsó, a tölgyek és a bükk. A legtöbb virágos növény ide tartozik.